Nem azért szántuk ezt a szótárt Rátka sváb nyelvjárásának, mert abban reménykedtünk, hogy ezáltal megmenthető és fennmarad. Abban viszont szilárdan hiszünk, hogy ha visszaadjuk írásban, akkor nem hal meg teljesen. Másrészről igazságtalannak érezzük, hogy minket itt, Észak-Magyarországon, egész egyszerűen elfelejtettek. Ezzel a szótárral többek között a nyelvtudomány figyelmét is szeretnénk felhívni arra, hogy mi is itt vagyunk.

Ha nyelvjárásunk vizsgálatakor a magyar befolyást (szórend, jövevényszavak, hungarizmusok, kiejtés stb.) nem is lehet figyelmen kívül hagyni, nyelvészeti, nyelvtörténeti, szociológiai szempontokból nem lebecsülendő a jelentősége. Nemcsak arról kapunk képet, milyen volt a sváb a 18. században, hanem a korabeli német standardnyelvek állapotáról is. Izgalmas nyelvi érdekességek és alemann jegyek – az alemann nyelvjárású Schwarzwald tuttlingeni és sigmaringeni járásokhoz tartozó származási településeinkhez való közelségének köszönhetően - speciális színezetet adnak nyelvjárásunknak. A szókincsből következtethetünk arra, hogyan, miből éltek elődeink, milyen eszközeik voltak (és milyenek nem), milyen érzéseket fejeztek ki, milyen tulajdonságokat becsültek nagyra vagy milyeneket vetettek meg, stb.

Ezenkívül figyelemreméltó, sőt megindító, hogy ez a nyelvjárás majdnem 300 éven át egy idegen nyelvi környezetben, még a II. világháború súlyos következményei ellenére is, amelyek a német nyelvű lakosságot a kollektiv bűnösség értelmében sújtottak (Rátka lakossága esetében: elhurcolás kényszermunkára Oroszországba), messze az eredeti hazától, ilyen sokáig fennmaradt.

Valószínű mindenki számára könnyen érthető, hogy a nyelvjárásoknak manapság általában is nehéz a helyzetük. Szabadabban mozgunk, nem vagyunk annyira helyhez kötve, mint régen. Ezért szükégünk van hellyel-közzel egységes nyelvekre, melyeken keresztül hazaiak és máshonnan érkezők könnyebben megértik egymást. Ez megnehezíti a nyelvjárások fenntarthatóságát. Különösen azokét, melyeket messze az eredeti hazától egy teljesen idegen nyelvi környezetben beszélnek. Ilyen értelemben a sváb Magyarországon mindig is fokozottan veszélyeztetett volt. Magyarországon vannak ugyan több településből álló nagyobb német nyelvi szigetek, de Rátka helyzete speciális. Rátka nyelvileg egyedül van Észak-Magyarországon. Van ugyan két település 30-40 km-re, melyekre magánföldesúri kezdeményezésre ugyanakkor telepítettek be sváb baden-württembergi telepeseket , de ezeken a települeseken sajnos ma már egyáltalán nem beszélnek svábul. Rátkán is már csak a legidősebb generáció beszéli. A középkorúak megértik, de többnyire nem beszélik, az egész fiatalok pedig márcsak egy-egy verset, dalt vagy mondókát ismernek.

Gyűjtő-és kutatómunkánk három és fél éve alatt, melyet többnyire a Rátkai Idősek Klubjában végeztünk, meghalt a munkánkba bevont alanyaink fele! Ők mind 80 éven felül voltak. Ők még ahhoz a generációhoz tartoztak, akiknek a sváb volt quasi az anyanyelvük, és az általános iskolában tanultak meg magyarul.

Ami gyakorlati szempontból a jövőt illeti…- Lenne-e értelme egy olyan nyelvet tanulni, amit német anyanyelvűek valamilyen szinten megértenek ugyan, de a mai svábtól lényegesen eltér, nagyrészt elöregedett és magyar jövevényszavakkal egészül ki? – A válasz nehezünkre esik. Mindazonáltal megnyugtathat bennünket valamelyest, hogy a kezünkben van ez a szótár, mert nemsokára a családneveink és a DNS-ünk mellett már csak ő őrzi majd a svábságunkat.

Endrész György és Endrész Judit